4.rész-A sürgősségin

Sziasztok Manókáim!Igen...Úgy döntöttem,hogy Manókáimnak foglak nevezni az olvasóimat!Nagyon régen volt rész amit röstellek,de nekem alapozásom van reggel,ami abból áll,hogy futunk és erősítünk...stb.Nagyon fáradt voltam,és semmihez sem volt kedvem,főleg a blogoláshoz nem.Sajnálom!De elárulom hogy minden kedden várható rész ide!A mai részben szerepelni fog az egyik barátnőm,aki végig segített a blogolásban!De ez a részben majd kiderül kezdjük is el a 4.részt!

Maia Mitchell

Reggel,mikor felébredtem,nem volt mellettem Ross,ami furcsa volt.Pont róla nem gondoltam volna,hogy korán kelő.Felhúztam a tegnapi ruhámat,amit ugye a mozihoz vettem fel.Bementem a fürdőbe,megcsináltam a hajam,majd kiengedve hagytam.Felvittem a szememre egy apró sminket,majd elindultam megkeresni Rosst.Először Emyéknél keretem,de ott sem találtam.Ők azt mondták nézzem meg lent a reggelizőnél.Lementem,de ott sem találtam.Egyszercsak valaki befogta a szemem.

-Na ki vagyok?-kérdezte.

-Hm...Nem is tudom-tettem a hülyét,de tudtam,hogy Ross az.-Talán a világ legcsúnyább pasija?-kérdeztem.

-Hé,ez rosszul esett!-vágta be a durcit.

-Jó tudod,hogy nem gondoltam komolyan!-mondtam neki.

-Tudom de ezért most meglakolsz!-mondta majd elkezdett felém iramodni.

-Úgy sem kapsz el!-mondtam visszakiáltva.

Nem tudom meddig voltunk így,de egyszer csak Ross elkapott.Őrületesen elkezdett csikizni.

-Kérlek ne!Ross hagyd abba!-mondtam röhögve,de kérlelve.

-Csak ha visszavond amit mondtál!-mondta Ross.

-Jó...Te vagy a világ leghelyesebb paija!-mondtam majd Ross elengedett.

-Ó köszönöm!De ezt eddig is tudtam!-mondta önelégült mosollyal.

-Ó megszólalt Mr.EgoLynch!-mondtam.

-Na jól van!Ezt még vissza kapod,de most mennünk kell a suliba!-mondta.Fölmentünk Jamékért,majd elindultunk a suli felé.Mikor kiszálltunk,mindenki letámadta Rosst,ezért inkább odébb mentem.Elmentem a szekrényemhez Elmentem a szekrényemhez,mikor valaki befogta a számat és elhurcolt a konyhába.Az a valaki nem más volt,mint Dallas.Először megpofozott,majd megszólalt.
-Hol voltál tegnap este?Kerestelek és nem voltál otthon.Ki vele hol voltál?-kérdzte durván.
-Ro...Ro...Rossal,E...Em...Emyvel és...és...Ja...Jammel!-dadogtam
-Hm...most elengedhetnélek,de már túl sok ilyen hibád volt!Szóval ezért meglakolsz!-mondta majd elkezdett verni.
-Dallas,Kérlek ne!-üvöltöttem,de ő tovább vert.De ekkor már minden elsötétült.

Ross Lynch

Miután elmentek a körülöttem nyüzsgő emberek észrevettem,hogy Maia nálam felejtette a telóját.Elindultam megkeresni,de sehol sem találtam.Megláttam Jacket,de ő sem látta.Megkerestem Emmát,de ő sem látta.Elmentem a reggelimért a konyhához.Vércseppeket láttam a földön.Elkezdtem követni,majd megláttam a földön fekvő Maiat.
-Jézusom Maia!Ébredj fel kérlek!-mondtam,de nem is reagált.Patakokban folytak a könnyeim.Még sohasem éreztem így egy lány iránt sem.Azt hiszem őt igazán szeretem.Őt nem érdekli az,hogy gazdag vagyok és híres.Ezért ilyen,hogy is mondjam...különleges.De ahogy így gondolkoztam a telefonom csörögni kezdett.Emma hívott.Felvettem.
-Szia!Megtaláltad Maiat?-kérdezte.
-Igen!Gyere a konyhába!-mondtam neki-
-Na de miért?-kérdezte.
-Csak gyere!-mondtam.
-Rendben.Szia!-mondta.
-Szia!-mondtam neki,majd letettem.Kb.10 perc múlva meg is érkezett.Mikor meglátta Maiat,elkezdett sírni és a földre rogyott.Gyorsan oda futottam hozzá és átöleltem.
-Szerinted felébred?-kérdezte.
-Remélem...-mondtam neki.
-Hívd föl a mentőket!-mondta,mire én bólintottam és elkezdtem tárcsázni a mentőket.Azt mondták 10 perc és itt vannak.És ahogy mondták,10 perc múlva itt is voltak.Feltették Maiat egy hordágyra,és betették a kocsiba.Miután ez megtörtént,a mentős hozzánk szólt.

-Sajnos a kocsiba csak egy ember fér be!-mondta a mentős.Ekkor Emmával összenéztünk.
-Menj csak vele,mi majd utántok jövünk Jackkel!-mondta Emma.
-Köszönöm.-mondtam.
-Akkor most ki jön velünk?-kérdezte a mentős.
-Én-mondtam.
-Akkor jöjjön!-mondta a mentős,majd beszálltam.A kocsiban erős késztetést éreztem ahhoz,hogy megfogjam a kezét.Kis hezitálás után,végül úgy döntöttem megfogom a kezét.Gondolataimat a mentős zavarta meg.
-És hogy történt a baleset?-kérdezte.
-Sajnálom,de én nem voltam ott.Csak annyit tudok,hogy Mainak van egy barátja,aki folyamatosan bántalmazta.Biztos vagyok benne hogy ez is ő volt.-mondtam.
-A kisasszonynak szerencséje volt!-mondta mentős.
-Ezt meg hogy érti?-értetlenkedtem.
-Úgy hogy a kisasszony majdnem elvérzett!-mondta.Amikor kiejtette azt a szót,hogy majdnem elvérzett,akkor megállt bennem a világ.Ez nem lehet igaz!
-Szóval azt mondja majdnem meghalt...Ugye?-kérdeztem.
-Pontosan...De az orvosaink mindent megtesznek a kisasszonyért.-mondta a mentős,de ez sem nyugtatott meg.Még mindig az a tudat volt bennem,hogy majdnem meghalt.Ekkor megálltunk.Kiszálltam,hogy kitudják venni Maiat.Azonnal a sürgősségire vitték.Ekkor omlott öszze a világ.Lerogytam a székre,és sírni kezdtem.Tudom,hogy egy férfi sohasem sem sír,de ha arról van szó,akit mindennél jobban szeretsz,akkor már nem bírod.Ekkor Emma hangját hallottam meg.
-Sziasztok!-mondtam,de tekintetem még mindig a földre nézett.
-Szia!Hogy vagy haver?-kérdezte Jack.
-Szerinted?-kérdeztem.
-Roszzul.-mondta.Emma csak zokogott  és Jack nyugtatta.
-Emma nyugi!-mondta,de erre már felemeltem a tekintetem.
-Ne...ne...nem tu...tud...tudok meg...meg...megnyugodni!-mondta Emma szipogva,majd újra elkezdett sírni.
-Esküszöm kinyírom Dallast!-mondtam idegesen.
-Ross!Majd ha Mia meggyógyul kinyírhatod!Most viszont szüksége van rád!-mondta Jack,és ebben talán igaza is volt.

*2 óra múlva*

Már vagy két órája ülök itt,és várom az orvost.Ez alatt a két óra alatt Emmáék elmentek haza,és azóta is csak gondolkozok.Hogy min?Azon,hogy miért azok az emberek érdemlik ezt,akik sohasem ártottak senkinek.Miért nem azok,akik lopnak,csalnak és verik a másikat?Ezt nem értem...Gondolkozásomat egy zaj szakította félbe.Megnéztem mi az.Éppen Maiat tolták ki a műtőből.Azonnal odarohantam.
-Dr.Úr!Mi történt Maiaval?-kérdeztem.
-Elég nagy a fejsérülés,de az életveszélyen túl van.Sajnos még kómában van,ezért nem tudjuk megmondani mikor ébred fel!Sajnálom!-mondta az orvos.
-Rendben...Bemehetek hozzá?kérdeztem.
-Igen.-mondta.
-Köszönöm szépen!Viszlát!-mondtam.
-Viszlát!-mondta,majd elment.Én bementem Maia kórtermébe.Most nem az a vidám,boldog gyönyörű Maia nézett vissza rám,hanem egy szomorú teli gépekkel szerelt Maia volt.Gyorsan lefotóztam a kezét,majd feltettem Instagramra.

@rossr5:Kérlek ébredj fel!@MAIA_MITCHELL

Persze ahogy ezt a képet kiraktam,azonnal kommentek jöttek,hogy:Ki az a Maia?,Te megcsalod Laurát?,de persze egy csomó jobbulás üzi is jött.Leültem egy zékre és megfogtam a kezét.Letettem a telefonom és gondolkoztam.De aztán arra jutottam,hogy felhívom Rikert.Elkezdtem hívni.3 csengés után fel is vette.

-Csáó Ross!-mondta.

-Hello!-mondtam letörten.

-Hé!Mi a baj?-kérdezte.

-Hosszú.-mondtam.

-Időm mint a tenger!-mondta,mire én elkezdtem mesélni.Miután befejeztem Riker megszólalt.

-Hú!Te most tényleg szerelmes vagy!-mondta.

-Ki szerelmes?-hallottam a nővérem hangját.

-Ross.-válaszolta Riker.

-Mondd hogy nem Laurába!-mondta Rydel.

-Nem,nyugi!-de most bejönnétek hozzám?-kérdeztem.

-Persze!-válaszolta Riker.-10 perc és ott vagyunk!-mondta.

-Okés.Szia!-mondtam.

-Szia!-mondta majd letette.Úgy döntöttem ameddig várakozok megiszok egy kávét.Oda is mentem az autómatához,mi kor sikítást hallottam.Megfordultam a tengelyem körül,majd egy kislányt láttam magam előtt.

-Anya!Anya!Ő Ross Lynch az R5-ből!-mondta a kislány ujjongva.

-Igen az vagyok!-mondtam mosolyogva.

-Kaphatok egy autogrammot?És egy képet?-kérdezte a kislány.

-Hát persze!Mi a neved?- kérdeztem.

-Nagy Bia!-mondta mosolyogva.

-Okés,akkor "Biusnak Rosstól <3"-írtam rá a lapra,majd alá is írtam.Egy képet is készítettünk,amit fel is raktam Instagramra.

szerzői megjegyzés:Ő nem az igazi Nagy Bia!

  @rossr5:Kis rajongómmal,Biával! :)

Ezután,Bia megint felsikított!Gondoltam,hogy miért.Hátra fordultam,és ahogy sejtettem,ott is voltak a tesóim.Miután mindenkitől kapott autogrammot,és egy képet elment.Ekkor oda mentem e tesóimhoz.

-Sziasztok!-mondtam.

-Szia!-mondták szinte egyszerre.

-Jajj tesó nyugi!-mondta Rydel,majd megölelt.

-Nyugi tesó!-jött oda Riker,Rocky és Rylend.

-Köszi!Elhoztátok a gitárom?-kérdeztem.

-Igen.-mondta Rydel,majd egy szőke buksi jött elő a háta mögül.

-Joss!-jött oda,mire én felkaptam és megöleltem.

-Itt van a gitárom?-kérdeztem.

-Igen.-mondta majd oda adta.

-Figyi!Menj oda az automatához,és ott várj meg!Rendben?- kérdeztem tőle,mire ő bólintott és elkezdett futni.

-Rebi lesz a legnehezebb!-mondtam,mire ők bólintottak.

-Na de menjünk!Vegyük meg azt az üccsit!-mondta Riker.

-Rendben.-mondtuk majd elindultunk megvenni.Miután megvettük elindultunk Maia kórterme felé.Ahogy beléptünk,mindenki Maiat nézte.Rydel elkezdett sírni,pedig nem is ismerte.Átérezte amit én.Riker és Rocky lefagytak és meg sem tudtak szólalni.Rylendet a sírás kerülgette.És most jött a legnehezebb...Rebi.Belépett.

-Mi a baj?Jydej!Jikej!Jocky!Jyjend!Mi a baj?-kérdezte.

-Semmi kincsem!-mondta Rylend.

-Jé!Ott van Maia!-mondta boldogan,majd oda ment hozzá.

-Maia!Maia!Szia!Maia ébjedj fej!Jeggel van!Joss miéjt nem ébjed fej Maia?-kérdezte Rebi.Én nem tudtam  válaszolni,ezért helyettem Rydel beszélt.

-Maia nagyon beütötte a fejét és nem biztos,hogy fe lébred!-mondta Rydel.

-Nem!Ez nem igaz!Ugye Joss?-kérdezte de én nem néztem rá.Erre ő sírva kifutott.

-Itt maradnátok Maiaval?Addig én megkeresem Rebit!-mondtam.

-Hát persze!Menj csak!-mondta Rylend.

-Köszi.-mondtam,majd elindultam megkeresni Rebit.Már vagy fél órája keresem,de még mindig nincs meg.Kezdtem aggódni!Azért mégis csak 5 éves!Ekkor megmozdult a bokor.Megnéztem mi az.Rebi ült ott sírva.Oda mentem,majd leültem mellé.

-Menj innen!-mondta de erre én csak szorosan megöleltem.Megbeszéltem vele hogy mi történt Maiaval,majd visszamentünk.A többiek haza mentek,de Rebi itt akart maradni.Épp a lefekvéshez készülünk.Lefektettem Rebit a kanapéra,de ő megszólalt.

-Én Maival szejetnék ajudni!-mondta.

-Rendben.-mondtam,majd befektettem Maia mellé.

-Énekejsz nekem?-kérdezte.

-Hát persze.-mondtam ne ki,majd elkezdtem énekelni,a dalunkat.

-Jó éjt!-mondtam neki,de ekkor ő már aludt.

-Maia!Kérlek ébredj fel!-mondtam neki.De semmi.

-Maia...én...én SZERETLEK!-mondtam ki nagy nehezen,majd megcsókoltam.Vártam a csodát,hátha felébred,mint a mesékben.De aztán rá kellett jönnöm,hogy ez a valóság...